A bejgli eredete többféle hagyományra vezethető vissza. Egy biztos, hogy a mákos tekercs Közép-Európában Lengyelországtól a Balkánig népszerű, de van orosz, dán, olasz és izraeli változata is. Mindenesetre a legerősebb hagyományai Lengyelországban és hazánkban vannak. A mák bőséget, gazdagságot, termékenységet hoz, a dió kiváló a rontások ellen. A többi tölteléket kizárólag élvezetből fogyasszuk! A bejgli alapját egy 14. századi sziléziai kalácsfajta adja, de más, német és olasz, források szerint örmény eredetű sütemény. Maga a mák Eurázsiában őshonos, török közvetítéssel került Közép-Európába. A mákos tekercs hazánkban a 19. században terjedt el. Czifrai István Magyar nemzeti szakács-könyvében 1830-ban “Posonyi finom mákos kaláts” néven szerepelt, és fokozatosan vált népszerűvé karácsonyi süteményként.Zsidó történeti források szerint 1610-ben, Krakkóban készült el az első mákos tekercs, Bécsben pedig 1683-ban. A bejglivel rokon, a zsidó konyhában ismert flódni, azonban egyszerre mákos és diós is. Valószínűleg az osztrák-magyar monarchia hatása a németes hangzású név elterjedése hazánkban, amely a jiddis eredetű Beigl átvétele (osztrák neve Beugel), ez pedig a német beugen meghajlít szóból született.
